Galambok
Sziasztok! Ez itt egy galambokról szóló oldal! Nagyon jó szórakozást kivánunk, s csatlakozzatok a Facebook csoportunkhoz: Röp galamb tenyésztők.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Itt a tartástechnologiával, takarmányozással és galamb egészség üggyel kapcsolatos dolgokat látsz! 
Egyre több embert babonáznak meg a galambok – de ez nem is csoda, hiszen tájékozódó képességük kenterbe veri a legtöbb állatfajt. Ha galambot szeretnénk tartani, gondoskodnunk kell az állatok megfelelő elhelyezéséről. Lássuk, mik a legfontosabb tudnivalók egy galambdúc elkészítésénél!
A szervezett galambtenyésztés az 1800-as években kezdődött és hosszú út vezetett a szirti galambtól, a galambok közös ősétől a mai fajták kitenyésztéséig. Hazánkban az első szervezet 1882-ben alakult meg, Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete névvel. Azóta több mint 10000 tagja van és megközelítőleg 2 millió regisztrált galambot tartanak nyilván.
Galambhús, postagalamb
Haszongalamb tenyésztésben élenjárók vagyunk a világban, mert még ma is kevés helyen foglalkoznak nagy mennyiségű galambhús előállításával. A galamb húsa, jellegzetes íze és magas fehérjetartalma miatt kelendő a piacon. De nem csak ez az, amiért szeretjük a galambot, hanem a hírszolgálatban végzett munkálatosságáért is. A postagalambsport pedig külön említést érdemel, hiszen a Magyar Postagalamb Sportszövetség már nem egy világbajnoki címet tudhat magáénak.
A galambtartás ábécéje
Az első kérdés a galambok elhelyezése. Mivel hazánkban az uralkodó széljárás észak, északnyugati ezért a galambdúcot - a huzat és a levegővel terjedő betegségek megelőzése végett - déli, délkeleti fekvésű helyre telepítsük. Ha több dúcot is építünk, akkor ügyeljünk azok egymástól való távolságára. Ha túl közel vannak egymáshoz, akkor előfordulhat az állományok keveredése és a betegségek is könnyebben terjednek.
A galambdúcot ne építsük rétek, erdők és takarmánytárolók közelébe, mert a dúcba akadályok nélkül juthatnak rovarok, rágcsálók, melyek szintén számos fertőző betegség köztesgazdái lehetnek. Azokat a helyeket is ajánlott kerülni, ahol növénytermesztés folyik, mert a növényvédő szerek szintén károsak a madár számára. Ha ez nem megoldható, akkor számolnunk kell a téli és tavaszi zárt tartással. Ha postagalambokat szeretnénk tartani, akkor vegyük figyelembe azok berepülési, illetve a vadmadarak vonulási útvonalait. Ezzel elkerülhetjük a madárállományunk egzotikus betegségekkel és a mostanában pusztító madárinfluenzával való fertőződését.
Ha már megvan a hely, akkor neki kezdhetünk az építésnek. Igen ám, de akkor megint felmerül a kérdés: milyet építsünk? Kertit, padlástérit, vagy a két típus közötti átmenetet? Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Ha a kertben a földre építjük a dúcot, akkor azt egyszerűbb lesz kezelni, tisztítani, de általában nyirkosabb és párásabb a légtere, ezért jobban oda kell majd figyelnünk a higiéniára. Ha a padláson rendezkedünk be, akkor nem lesz gondunk a nyirkossággal, mert a padlások általában szárazak. Gondot okozhat azonban a nyári meleg. Ezért itt a szellőztetést és a hőmérséklet szabályzást kell megoldanunk. Ráadásul a megközelítése, tisztántartása sem egyszerű, de legalább a létesítéséhez nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk. Választhatjuk még a két típus közötti átmenetet is, a kerti melléképületekre épített dúcokat. Ez a legjobb választás, mert az előző két típus jó tulajdonságait ötvözi.
Ha volieres dúcot szeretnénk, akkor azt úgy építsük, hogy a volier a dúccal összefüggésben álljon, amit 2x2 centiméteres lyuksűrűségű rácsháló takarjon. Az egész szerkezet a földtől legalább 0,5 méterre emeljük fel és rögzítsük a dúc kijáratához.
A dúc tetőszerkezete hő- és nedvszigetelő, valamint jól szellőző legyen. Ez a legegyszerűbben a cserépfedéssel valósítható meg, melyek között legyenek világítócserepek és szellőzőnyílások. A falakat se hanyagoljuk el, hiszen azoknak is jó hő- és nedvszigetelőknek kell lenniük.
A dúc aljának célszerű rácspadozatot vagy padlófűtéses fapadozatot választani. A lényeg, hogy száraz és pormentes legyen. Porfogók alkalmazására is szükség van, mely akár a falhoz 45 fokos szögben támasztott szélesebb (kb. 10 centis) deszka is lehet. Télen a jobb szigetelés érdekében a padlózatot szalmával le kell fedni.
Szellőzőket ne csak a tetőbe de a padozatba is építsünk, csak így oldaható meg ugyanis a megfelelő oxigénellátás, páratartalom-szabályzás és a pormentesítés. Ablakok építéséről se feledkezzünk meg, de azok jól zárjanak, mert a huzat - főleg télen - nagyon ártalmas a szárnyasoknak. A legjobb ha minden évszakban tartjuk a galambok optimális hőigényét, az 5-28 fokot.
Ha már megvan a hely, jöhetnek a galambok. Ne telepítsük túl sűrűn madarainkat, páronként legalább 1 köbméter légteret biztosítanunk nekik. A dúcigények fajtánként eltérőek, de ha a dúc belmagassága 2 méter, szélessége 2-3 méter, mélysége 2-2,5 méter akkor a galambok nem fognak panaszkodni.
A galambház kellékei: fészek, etető, itató. A fészek 80x40x40 centiméteres, melynek anyaga lehetőleg préselt lemez legyen. Benne alomként faforgács vagy széna. A fészekfülkébe helyezzünk fészektányért, amibe a galamb maga hord fészekanyagot. Célszerű, ha az etető mérete arányos az állomány nagyságával. A műanyagitatók jól tisztíthatók, nem algásodnak, használjuk ezeket. Ne feledkezzünk meg az ásványianyag-tartóról sem, melybe az emésztéshez szükséges ásványi anyagokat folyamatosan pótoljuk. Nem árt, ha van még pár (körülbelül 10 centi mély) fürdetőedény is.
Kecskeméti keringők esetében:
Természetesen más-más fajta galambnak méretéből adódóan más-más méretű fészkek, etetők, ülékék és egyéb berendezési tárgyak szükségesek.
Például a kissebb testű kecskeméti keringőknél a 30x30-as fészkek ideálisabbak. Én nagyrészt ezen méretűeket használok és a fészektányér is kissebb.
Galambülőkék
Galambfészkek:
Takarmányozás
A galambok magvas gondolatai a következők:
Napraforgó, kendermag - ezek jó fehérjeforrások, viszonylag magas az olajtartalmuk (32-44%). Tehát ezek rendkívül jó energiahordozók.
Fénymag - fehérjetartalma viszonylag magas (17%), zsírtartalma közepes (6%), ezért energiatartalma is a közepes tartományban mozog.
Borsó, lencse - fehérjetartalmuk magas (23-26%), zsírtartalmuk viszont csekély (mindössze 1%), ennek ellenére energiában dúsak.
Kukorica - fontos A-vitamin forrás, de a magas energiatartalma miatt csak annyit adhatunk nekik belőle, amennyire szükségük van.
Ezen kívül kedvelik a fehér- és vöröskölest, árpát, csillagfürtöt és a lóbabot. Ezeket a magokat a galambok szívesen eszik, ezért nem árt óvatosnak lenni az adagolásnál, mert könnyen elhízhatnak tőle szárnyasaink. Ha viszont betartjuk az előírt mennyiséget és akkor sem adunk nekik repetát, ha szépen kérik, akkor erősek, egészségesek és fénylő tollazatúak lesznek. A fent felsorolt magok nem hiányozhatnak a takarmányból, csupán az arányuk változhat időszakonként. Az alábbi táblázatból megtudhatjuk, hogy mikor, milyen arányú magkeverékre van szüksége madarunknak. Ehhez csupán annyi kiegészítésre van szükség, hogy a tenyészgalamboknak a szaporodásra való felkészüléshez A-, D- és E-vitamin-kiegészítést (mint például csukamájolaj vagy sörélesztő), valamint ásványianyag-kiegészítésként emésztőgrittet és konyhasót kell adnunk. Azok, akik már januárban megkezdik a tenyésztést még jobban figyeljenek oda az előkészületekre (nem szabad elhanyagolni a paraziták elleni védekezést és a vakcinák beadását). Tubijainkat etethetjük kézből, de etetőedényből is. Persze ez nem csak a kedvünktől, hanem a rendelkezésünkre álló szabadidőtől és a galambok számától is függ. Több madárnál mindenképpen ügyeljünk a megfelelő vályúhosszúságra, hogy az összes galamb egyszerre és kényelmesen elférjen az etető előtt. Tavasztól őszig naponta kétszer, reggel és este is etessünk. Ha gyakrabban kézbe vesszük az állatokat, akkor gyorsan észrevehetjük, hogy könnyebbek vagy nehezebbek lettek-e. Csak jó kondícióban lévő galambokkal lehet a kiállításokon díjakat szerezni. A túl bőséges takarmányozás és főként, ha állandóan van előttük takarmány, az egészséges állatoknál is elzsírosodáshoz vezet. Ez a galambokat "nehézkessé" és lustává teszi, és ennek következtében az olyan temperamentumos tulajdonságok, mint a repülési kedv, a begyfúvás vagy az imponáló turbékolás, csökkenhetnek. Ha erős hidegben befagy az ivóvizük, akkor minden etetéskor cseréljük ki. Elegendő, ha a galambok csak az etetés utáni fél órában jutnak vízhez. A naponkénti egyszeri etetés is bevált módszer több tenyésztő tenyészetében. Mivel a hőmérséklet az éjszakai órákban a legalacsonyabb, az egyszeri etetést délután vagy este biztosítsuk a galamboknak, hogy a hideg éjszaka folyamán, mikor sötét van és a galambok nem tudnak mozogni, a takarmányt nyugalomban tudják megemészteni. Vannak olyan állományok is, amelyek egyszeri etetés esetén a reggeli órákban kapják meg a napi takarmányadagukat, és kiváló állapotban vannak. Takarmányozás a tenyészidő alatt: Mivel a nappali fény időtartama a nemi hormonok fejlődését befolyásolja, a galambok a téli napforduló után kb. három héttel láthatóan Képélénkebbé kezdenek válni. Ezért január elejétől nemek szerint válasszuk szét őket, de még etessünk "téli takarmányt". Csak a március hónapi párosítási időszakban álljunk át a fehérjegazdag "tenyésztés céljára előállított galambkeveréktakarmány" etetésére. Amennyiben azok a galambok, amelyeket tenyészpárként szeretnénk egymáshoz "édesgetni", idegenek és a nekik szánt fészekhez nem szoktak hozzá, akkor jó megoldás lehet az, ha a tenyészpárokat néhány napra a fészkükbe zárjuk. Csak a különlegesen érzékeny tollazatú galamboknál óvakodjunk ettől a megoldástól, és engedjük, hogy a párok maguk keressék meg fészkeiket, de így könnyen elveszíthetjük az ellenőrzést felettük. Amíg a galambok be vannak zárva, addig a fészkükben kell etetnünk őket. Etetőedényben adjunk nekik takarmánykeveréket és egy másik edényben ivóvizet. Nagyon jól beváltak erre a célra a 0,5 literes műanyag itatók, amelyek elegendő vízellátást biztosítanak, nem boríthatók fel és a tartalmukat a galambok lába nem szennyezi el. Kép Ha az összeállított pár kölcsönös szimpátiával viseltetik a másik fél iránt, és elfogadták a fészektányért, akkor több, lehetőleg egymástól távol lévő fészket nyissunk ki, hogy az állatok a fészekre történő repülést megtanulják. Ha cellás takarmányozást továbbra is fenn kell tartanunk, akkor az etetőedényeket naponta utána kell töltenünk és az ivóvizet ki kell cserélnünk. Amennyiben azonban minden tenyészgalambot együtt szeretnénk etetni, akkor a tenyésztakarmányt öntsük egy etetőedénybe és adjunk mellé az állatoknak ivóvizet, mészkőőrleményt, grittet és vitaminokat.
Bakteriális:
Paratifusz és Salmonella
A paratífuszt salmonella baktériumok okozzák. A betegség galambokban elsősorban ízületgyulladásban, bélgyulladásban és szaporodási problémákban jelentkezik. A fiatal galambok gyors elhullását is okozhatja. Idősebb galambokban néha idegrendszeri tünetekben is megnyilvánul, melyet könnyű összetéveszteni a paramyxovírus okozta -nyaktekergetés-sel.
Az egerek szervezetében különféle Szalmonella-fajok szaporodhatnak el. Ezek, az egerek vizeletén, nyálán, orrváladékán keresztül megfertőzhetik a takarmányt, majd azok elfogyasztásával a galambot is, így szalmonellózist idézhetnek elő.
Coli
Az E. coli (Escherichia coli) baktériumok általában a galamb bélcsatornájának ártalmatlan lakói. Ha azonban valamely okból ezek a baktériumok túlszaporodnak, súlyos hasmenést, a véráramba kerülve pedig halálos kimenetelű megbetegedéseket okozhatnak.
Egyik legjellemzőbb megnyilvánulásuk, amikor az adenovírussal fertőzött fiatal galambokat támadják meg másodlagosan. Ilyenkor, kezelés hiányában, a hasmenéssel súlyosbított betegség a fiatalok között akár száz százalékos elhullási aránnyal is járhat!
Mikoplaznozis
Az ornitózishoz hasonló tünetekben megnyilvánuló betegség. Fellépése általában valamilyen dúchigiéniai hibát jelez, pl. huzat, vagy ellenkezőleg, az elégtelen légcsere miatti ammónia-feldúsulás a levegőben.
Antibiotikumok kezelésre jól reagál, de a kezeléssel párhuzamosan a hajlamosító tényezőt pl. a huzatot is ki kell küszöbölnünk.
Ornitózis
Baktérium okozta, emberre is veszélyes fertőző betegség, amely elsősorban légúti tünetekben nyilvánul meg: (egy szemre korlátozódó) könnyezés, fejrázás, tüsszögés, orrfolyás, lihegés stb.
Általában jól kezelhető antibiotikumokkal, vagy ezek kombinációival, de a teljes gyógyuláshoz egy hónapos kezelés szükséges. A pár napos kezelések visszaszorítják ugyan a tüneteket, de a kórokozót nem tisztítják ki a szervezetből, így a betegség állandóan kiújul. Az ornitózist okozó chlamydia baktériumot felnőtt galambok tünetmentesen horgozhatják. Általában újonnan beszerzett, tünetmentesen hordozó, de a kórokozókat ürítő galambok beállításával szokás befertőzni a dúcot. Annál is inkább, mivel az új helyre került galamb stressz alá kerül, immunrendszere legyengül, és a kórokozókat nagy számban kezdi üríteni.
Virusos:
Paramixo
A galambok paramyxovírus okozta, a köznapi szóhasználatban nyaktekergetésnek vagy kólikának nevezett kórképe erősen ragályos fertőző betegség, mely hazánkban is széles körben elterjedt. A galamb paramyxovírus könnyen terjed állományról állományra, és fogékony (nem oltott) állományon belül nagyszámú egyedet képes megbetegíteni. Elsősorban a fiatalok között nagy százalékban okozhat elhullást.
Jellemzője a hosszú lappangási idő. A fertőzéstől az első tünetek jelentkezéséig akár hat hét is eltelhet, de leírtak már tizenkét hetes lappangási időt is! Ez a tény a karanténozás idejét három hónapra nyújtaná, ami betarthatatlan. Ebből a szempontból is elengedhetetlen tehát az állományok rendszeres vakcinázása.
A vírus kártételével leggyakrabban azokban a -állományokban találkozhatunk, ahol a fiatal galambokat nem vakcinázzák le időben. A kiállításokról hazatérő idősebb galambok hazaviszik a vírust, és a védtelen fiatal korosztályt megfertőzik, nagyszámú elhullást okozva ezzel közöttük.
Tünetek
Legjellemzőbbek az idegrendszeri tünetek, a betegség köznapi elnevezése is innen ered. A galambok feje remeg, nyakukat furcsán tekergetik, néha annyira eltekerik, hogy a fejük tetejét fordítják a talaj felé. Mozgásuk rendezetlen, sokszor végeznek forgómozgásokat, támolyognak, dülöngélnek, hátrafelé felbukfenceznek.
Másik fő jellemző tünet a vízszerű, nagy mennyiségű, sokszor szinte folyamatosan ürülő "hasmenés", amitől a ketrec padlója olyan, mintha fellocsolták volna. A vízszerű folyadék nem a belekből származik, vagyis nem beszélhetünk valódi hasmenésről. A nagymennyiségű folyadék a megtámadott vesékből származik. A nagymennyiségű vízvesztést fokozott szomjúság kíséri, mely gyakori vízivásban jelentkezik - már amennyiben a galambok képesek vizet felvenni. Ha nem, hamarosan kiszáradnak és elhullanak.
A megfigyelések szerint az esetek többségében mindkét tünetegyüttes megfigyelhető, leírtak azonban számos olyan esetet is, amelyekben hiányzott az egyik tünet.
Circo
A circovírus a szervezet immunrendszerét támadja meg, hasonlóan az emberi AIDS-et okozó HIV vírushoz. A legyengített immunrendszer ezután már nem tudja eredményesen felvenni a harcot a többi kórokozóval szemben sem, így a circovírussal fertőzött egyedet elvileg bármilyen kórokozó könnyen megbetegítheti, sőt, egyébként ártalmatlan mikrobák is megtámadhatják.
A vírus elsősorban a fiatal, egy éven aluli korosztályra veszélyes. A circovírusos fertőzöttséget nehéz a galambállományban felismerni, mivel a tünetek rendkívül széles skálán mozognak, elsősorban attól függően, milyen egyéb kórokozók társulnak másodlagosan a fertőzéshez. Circovírus kártételére kell gondolnunk, ha a dúcban rövid időn belül többfajta betegség üti fel a fejét, és különösen gyanús a dolog, ha ez a fiatal galambok körében jellemző.
Mivel a vírusra nem hat antibiotikum, közvetlenül nem tudunk fellépni a kórokozó ellen. Legfontosabb dolog a galambok optimális ellátása, általános erősítése, a megfelelő vitaminadagolás, az immunrendszer minden lehetséges módon való támogatása
Adeno
Az adenovírusok két típusa okoz galambokban megbetegedéseket, ezeket hagyományosan római számokkal (I-es és II-es típus) jelöljük.
Az I-es típusú adenovírus fiatal galambokban okoz megbetegedéseket, jellemzően az év első felében. A járványok csúcsa júniusban szokta elérni maximumát. A II-es csoport minden korú galambot megbetegíthet, és nem mutatja az I-es csoport évszakos eloszlását.
A fiatal galambokat megbetegítő I-es csoport elsősorban a bélrendszer sejtjeit támadja meg, vízszerű hasmenést okozva ezzel. A coli baktérium gyakran támadja meg másodlagosan a lepusztult bélnyálkahártyát, ilyenkor a hasmenés tovább súlyosbodik. A begy jellemző módon telt.
A II-es csoportba sorolt adenovírusok elsősorban a májsejteket támadják meg, és gyors - az első tüneteket követően másfél-két napon belül - elhullást okozhatnak bármely korosztályban.
Vírusról lévén szó, az antibiotikumok se az I-es, se a II-es csoportra nem hatnak közvetlenül. Az I-es, fiatal galambokat megbetegítő vírus támadása esetén azonban feltétlenül indokolt az antibiotikumos kezelés: a terápiával ilyenkor a másodlagosan támadó E. coli baktériumra hatunk.
Herpes
A fiatal korosztály vírus okozta betegsége, jellemzően a második és a hatodik hónapos életkor között jelentkezik.
Heveny esetben súlyos kötőhártya-gyulladás, erős, savós orrfolyás figyelhető meg, garatgyulladással kísérve, mindehhez legtöbbször hasmenés is társul. A betegek fáradékonyak, gubbasztanak, és 3-4 napon belül elpusztulnak. Elhúzódóbb esetekben a vírus megtámadja az alsóbb légutakat is, melynek nehézlégzés a tünete. Károsodhat a máj és a hasnyálmirigy is, ekkor a betegek hamar lesoványodnak és elhullanak.
Ritkán idegrendszeri tünetek ? reszketés, kényszermozgások - is jelentkezhetnek.
A herpesvírus utat nyithat másodlagosan támadó kórokozóknak, a leggyakrabban mycoplasmáknak, salmonelláknak, nem ritkán a trichomonasoknak is. Ekkor a tünetek ennek megfelelően variálódnak.
A vírusra közvetlenül nem tudunk hatni. Fontos a már megbetegedett galambok vitaminokkal, immunerősítőkkel való ellátása, illetve a másodlagosan jelentkező kórokozók megfelelő gyógyszerrel való visszaszorítása.
Himlő
Terjedését segíti rendkívüli ellenállóképessége, mivel - ellentétben a legtöbb vírussal - a szervezetből kikerülve a külvilágon több éven, sőt, évtizeden (!) keresztül is fertőzőképes maradhat. Ráadásul az éghajlat melegedésével évről évre nő az ízeltlábúak mennyisége környezetünkben, ezért számíthatunk rá, hogy az ízeltlábúak terjesztette betegségek ? mint amilyen a himlő is ? gyakorisága erősen nőni fog.
A vírus jellemzően a hámsejteket támadja meg a bőr vagy a nyálkahártya felszínén. Bár nem hatol túlságosan mélyre, mégis súlyos elváltozások kiváltója lehet, mivel utat nyit más, mélyebbre hatolni képes kórokozónak, például gennykeltő baktériumoknak. Ezek a himlővírussal együtt már olyan kártételre képesek, amelyek az állat elhullásához is vezethetnek.
Ha a vírus a szájüreg nyálkahártyáját támadja meg, enyhébb helyi tünetek mellett is a táplálékfelvétel fájdalmassága súlyos fokú legyengüléshez, lesoványodáshoz vezethet. A fertőzéssel egyidejűleg fennálló A-vitamin hiány nagyban súlyosbíthatja a kialakuló tüneteket. A vírus ritkán ugyan, de betörhet a véráramba is, ilyenkor lázas állapotot, levertséget, majd pár napon belül elhullást okoz.
Paraziták:
Sárgagomb-betegség
Egysejtű, önálló mozgásra képes parazita okozza. Igen elterjedt a galambok között,szinte mindegyik egyed hordozza őket, de látható betegséget ehhez képest viszonylag ritkán okoz. A fiókák a szülők begyteje által fertőződnek. Egy ilyen enyhe fertőződés hasznos, mivel ez biztosítja, hogy a fióka kialakíthassa saját védelmét a kórokozó ellen. Ha azonban a begytejben túl sok a trichomonas, akkor a fióka megbetegszik és kezelés híján gyorsan el is pusztulhat. Idősebb korban elsősorban verseny- és szállógalamboknál okozhat problémát, teljesítménycsökkenés formájában, melynek oka sokszor rejtve marad. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben egyre ritkábban jelenik meg a torokban a klasszikus sárga gomb, az esetek mindössze 10-15%-ában látunk már csak ilyet.
Kokcídiozis
A kokcídiumok egysejtű paraziták, a galambok bélrendszerében élnek. Szaporodásuk folyamán károsítják a bélfalat, abban vérzéseket okozva, amely igen súlyos fokú is lehet.
A beteg galamb gubbaszt, tolla borzolt, a bélsár sokszor barnás, habos, súlyos esetben akár véres is lehet. Jellemzően inkább a fiatal, növendék korosztály betegsége, de akármelyik életkorban okozhat teljesítménycsökkenést, súlyosabb esetben halált is.
Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő dúchigiénia, mivel a környezetbe kikerülő és napokig ott maradó bélsárban tud fertőzőképes alakot képezni az élősködő, melyhez kedvező a nedves környezet.
Belső férgek,élősködők
Bélférgek
Galambokban leggyakoribbak a hajszálférgek, de ezek annyira vékonyak, hogy szabad szemmel alig észrevehetőek, ezért a fertőzés legtöbbször rejtve marad. Súlyos fertőzöttségre a galamb soványodása, esetleg a bélsárban lévő vér hívhatja fel a figyelmet.
Sokkal gyakrabban találkozunk orsóférgekkel, melyek szabad szemmel is jól láthatóak. Sokszor olyan számban vannak jelen, hogy teljesen kitöltik a bélüreget.
A galandférgek kevésbé gyakoriak galambokban. Szaporodásukhoz köztigazda (pl. csiga) szükséges.*
Légcsőférgek
Hajszál- vagy orsóférgek, a légcsőben élősködve légzőszervi tüneteket okoznak.
Légzsákatkák
Ízeltlábú élősködők, melyek a légzsákok falán élnek, szintén légzőszervi tüneteket okozva.
Külső élősködők
Általában ízeltlábú paraziták, tetvek, atkák, kullancsok stb.
Közülük némelyek, pl. a tolltetvek állandóan a galambokon vannak, mások, elsősorban a vérszívók csak éjszaka keresik fel a gazdaállatot. Ezért, ha a galambokat kézbe véve nem találunk rajtuk külső parazitát, még nem biztos, hogy nincsenek ilyenek a dúcban.
Galambegészségügy II.
A tolltetvek (Columbicola columbae) a tollakból és a bőrpikkelyekből táplálkoznak, közülük néhányan vért is szívnak. A galamboknál 11 féle különböző tolltetűfajtát ismernek. A tetvek a petéket a tollszárra rakják, melyek 7 nap után kikelnek, s 3 hét elteltével már kifejlett tolltetvekként a nőstények (kb 120 000) petét raknak le.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 4
Tegnapi: 5
Heti: 9
Havi: 28
Össz.: 14 091
Látogatottság növelés
Galambok - © 2008 - 2024 - galambokvagyunk.hupont.hu